kar

Karácsonyi hangulatban

A karácsony közeledtével, ha már túl vagyunk az ajándékvásárláson, nincs több idegesség és kapkodás, végre elmerülhetünk az ünnepi hangulatban. A lakás feldíszítése közben visszarévedhetünk gyerekkorunkba, arra az időre, amikor még valóban a Jézuska – vagy épp a Télapó – hozta a fát és az ajándékokat, ezért a csengőszóig nem szabadott bemenni a nagyszobába, nehogy elriasszuk. Persze a kulcslyukon azért csak belestünk, és ha a Jézuska helyett a szüleinket láttuk is a fa körül, később gyanakvás nélkül elhittük, hogy ők csak segítettek neki… Később aztán már nem hittünk a Télapóban, a karácsony mégsem veszített a varázsából. A szülőkkel együtt díszítettük fel a fát, az előző este közösen megkötözött szaloncukorral. Közben karácsonyi dalok szóltak a lemezjátszóról, vagy egy ünnepi műsor hangjai a tévéből, amely nem volt sem lapos, sem smart, legfeljebb színes, de nem számított, mert szinte oda sem figyeltünk rá. Aztán az ünnepi estebéd után végre jöhetett az ajándékbontogatás. Valahogy mindig rengeteg szép dolgot kaptunk – vagy csak visszanézve tűnik így, mint ahogy a közeli domb is maga volt a Himalája – akkor is, ha a szülők nem voltak gazdagok, és nem is verték magukat hitelbe, hogy vagyonokat hagyhassak ott a boltokban. A pénzt pótolták egy kis ötletességgel és odafigyeléssel.

Mert akkor még tudtunk tökéletes ajándékot adni. A vásárlást nem huszadikán kezdtük el, hanem akkor, amikor megláttunk valamit, amiről tudtuk, a másik biztosan örülne neki. Tudtuk, hogy az ideális ajándékhoz nem elsősorban pénz kell, hanem idő. Idő, amíg megismerjük a másikat, kilessük legfőbb kívánságait, vágyait, amelyekről talán még ő maga sem tud. Csak elmosolyodik, amikor meglátja a kirakatban, vagy hangosan ábrándozik arról, mennyivel egyszerűbb lenne vele az élete. Majd lemondóan felsóhajt, és meg is feledkezik róla. A barát vagy családtag viszont nem. Sőt, épp ellenkezőleg: gondosan elraktározza a fontos információt, hogy aztán később, karácsony közeledtével elővehesse. A tökéletes meglepetést beszerezve izgatottan várjuk az ünnepet, hogy végre odaadhassuk. Aztán 24-én a fa alatt, a másik örömét látva beigazolódik, hogy jól csináltuk. A megajándékozott hitetlenkedve nézegeti a szerzeményt, és jön a „Te ezt honnan…?” és a „De hát nem is mondtam…”. Megvalósítani a másik ki nem mondott vágyait – sokaknak ezt jelenti a karácsony, még ma is. Nem engednek a szemfényvesztésnek, és nem adják meg magukat sem a rengeteg, az ünnepek környékén megrendezett „felesleges dolgok vásárának”, sem pedig az egész éves hajszának. Még a válság idején, amikor a többiek az utolsó percüket is feláldozzák a pénzkeresés oltárán, nekik mindig marad idejük arra, ami igazán fontos. Ha idén ez nekünk is sikerült, nem kell a gyerekkori karácsonyokra visszagondolnunk ahhoz, hogy elöntsön az igazi ünnepi hangulat. Hiszen fogyasztói társadalom ide vagy oda, mi még mindig értjük, miről is szól ez az egész.

GreenMark Organic - Minden napra valami JÓ!